Tartalom
Mikulás és krampusz
Legendák és érdekességek a jótevõ nagyszakállúról Azt hiszem, mindenki elhatározta legalább egyszer kiskorában, hogy csak azért is megvárja a Mikulást, majd ülve aludt el az ágyán. Az izgatott várakozást, a diót, almát, mogyorót, csokit hozó nagyszakállúhoz kapcsolódó élményeinket egy, a III. században, Törökországban élõ püspöknek, Miklósnak köszönhetjük.
A legenda Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdett el iskolába járni, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott. Ezért a szüleitõl örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához, Patara város kolostorába költözött. Az õ felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd tanulmányainak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítõkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. A 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védõszentjévé vált. A zarándokútról visszatérõben betért imádkozni Anatólia fõvárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. Ötvenkét évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törõdése miatt annyira megszerették, hogy nemcsak püspöküknek, hanem még vezetõjüknek is tartották. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is. A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévõ falatra is alig jutott neki. Három férjhez menés elõtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy segítsen a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenõbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az idõben még egy keszkenõ aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és zárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tûzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerû tûzhelybe száradni, és az pont beleesett. Az ismeretlen jótevõrõl kezdték azt hinni, hogy a hóborította Taurus hegyrõl – mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák – maga a Télapó jön el ezekkel az ajándékokkal.
Az idõ folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevõ maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedõ elõzõleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követõen. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítõ! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja elõestéjén rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte Noel Baba-nak, ami azt jelenti: ajándékozó apa. A keresztényüldözések alatt õt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végsõ nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebbõl a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.
Ki is az a Mikulás? Hívják Mikulásnak, Santa Clausnak, Father Christmasnek, Pére Noelnek és még vagy féltucat egyéb néven. A piros köpenyes, hófehér szakállú öregúr régóta hordja az ajándékot a gyerekeknek – egyes országokban névnapján, december 6-án, másutt pedig karácsony este. Az amerikai és a kanadai gyerekek levélben kérnek tõle ajándékot. Áruházak bérelnek fel alkalmi Mikulásokat, akik felveszik a kicsiktõl a megrendeléseket. Karácsony este aztán megérkezik Santa Claus rénszarvas vontatta szánon, és a gyerekek zoknijába édességet, gyümölcsöt, apróbb ajándékokat tesz. A briteknél ugyanezt a szakállas urat Father Christmasnek, azaz Karácsony Apónak hívják. Franciaországban a gyerekek a kandalló elé teszik a cipõjüket, és a Pére Noeltõl kapják az ajándékot. Németországban Szent Miklós december hatodikán érkezik. Édességeket hoz és egyúttal összegyûjti a gyerekek listáit, amelyekben megírják, mit szeretnének kapni karácsonyra. Jóllehet a Christkindl (Kis Jézus) a címzett, az ajándékot szenteste a Weihnachtsmann hozza. Hollandiában, Belgiumban és Luxemburgban szintén december hatodikán érkezik a Mikulás. Csak éppen nem szánon, hanem csónakon, és Spanyolországból. A parton fehér lóra száll, és úgy járja az utcákat, szolgáját Swarte Pietnek hívják. Dániában, Norvégiában, Svédországban is ismert figura a fehér szakállas öregúr. De a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy egy manó kézbesíti a Mikulás ajándékait karácsony este. A dánok és a norvégok ezt a manót Julenissennek, a svédek Jultomtennek nevezik.
A gyerekek persze tudni szeretnék, mit csinál a Télapó, amikor nem ajándékot osztogat. Megszületett a Mikulás-legenda, mely szerint a finn Lappföldön lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítõ manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak. Hosszas keresgélés után szerelmesedett bele a Lappföldbe és telepedett le véglegesen. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. Az ötvenes évektõl kezdõdõen egyre többször találkozhattak a gyerekek szeretett Mikulásukkal Napapiiriben, 9 km-re északra Rovaniemi városától. Itt halad át az Északi-sarkkör, amely már magában is egy misztikus hely, hiszen ezen túl kezdõdik a nyári napfordulótól téli napfordulóig, a le nem nyugvó, illetve fel nem kelõ nap világa. A jótevõ látogatása 1985 óta egyre rendszeresebb lett, aminek az lett a vége, hogy Napapiirit Mikulás-faluvá avatták és berendezték a nagyszakállú irodáját és postahivatalát is. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és persze a látogatókat egész esztendõben.
A cím:
Mikulásfalva Napapiiri FIN-96930
Tel. +358-16-362 255 » Fax +358-16-362 007
E-mail: santa.claus@santaclausoffice.fi
Honlap:www.santaclausoffice.fi
Virgács és lánc Nem szabad elfeledkeznünk a Mikulás állandó kísérõjérõl, a krampuszról sem. Ez az ördög formájú figura osztrák területrõl származik, neve is az ausztriai németbõl való. A gyermekeket rémisztgetõ alak legjellemzõbb tulajdonságai és megjelenései, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti. A krampusz figurája minden bizonnyal a téli napforduló pogánykori hiedelemvilág szellemeinek testet öltõje, ördög formájú, patás, szõrös, szarvakkal ellátott ábrázolása pedig a keresztény gondolatkör gonosz elképzeléseire vezethetõ vissza. A jó megtestesítõje mellett, aki a Mikulás, szükség volt a rossz, a büntetést osztó megformálására is.
E. L. V |
AJÁNLOM AZ OLDALT
